Mikor a terhek súlyának csökkenése nem egyenesen arányos a megkönnyebbüléssel

2014 szeptember 13. | Szerző: ETAMA

Mikor pár hete erre az időszakra gondoltam, mindig elkapott a frász, hogy ez most akkor majd hogyan?!

Kezdődött a bírósági perrel másodfokon, mert ugye az ex még mindig ott tart, hogy egy egyetemista gyermek tartása kevesebbe kerül, mint egy gimnazistáé, szóval ő a nagykorú gyermekét rokontartás címén fele összegből kívánná támogatni. És ez ment már február óta.
Nem nyerte meg. Majd, ha ráérek sajnálom. Momentán nem érek rá. 😉

Aztán a vizsgák a kozmetikusi szakmámhoz.
Gyilkos volt ráébredni, hogy szokás szerint el.asztam az időt, és már nagyon nagy ütemben kell haladni. Kétségbeejtő volt érezni, hogy nem látom a végét az egésznek, nem tudom összerakni magamnak, hogy mindenben, legalább minimálisan otthon érezzem magam. Végül csináltam magamnak egy tervet, azt tartottam jobbára, úgyhogy úgy mentem el a vizsgára szerdán, hogy lesz, ami lesz.

Jelentem, megcsináltam. Még csak nem is gyengén, vagy rosszul, hanem meglepően jól. Ebben mindenki bízott, kivéve engem.

Ami hátra van még.
Szerdán a gyakorlati rész. Ezt sem kicsinyelném le, de azért nem f.som össze tőle magam bokáig.

Ésss! Arra a napra jön ellenőrzés hozzánk a munkahelyre, mert miért is ne.
Amikor pár hete ezt mondták bent, akkor teljesen kikeltem magamból, hogy b.sszák meg, hogy az év háromszázhatvanöt napjából pont sikerült eltalálniuk a gyakszi időpontját. Megmondtam a közvetlen felettesemnek, hogy az sem érdekel, ha kirúgnak, én akkor is vizsgázni megyek. Tudomásul vette.
Nyilván ettől még a dolgaimnak rendben kell lenniük, és hát annyira nincsenek.
Az a baj, hogy a mi munkánk olyan, amit minimum száz helyre kell adminisztrálni, úgyhogy egy-egy cselekedet végrehajtása nem tart addig, mint utána leírni azt. Rémes. Komolyan, minden családgondozó mellé elférne egy külön, saját bejáratú adminisztrátor. Vagy, kevesebbet kell valódi munkát végezni, és akkor kész lehet az ember a “lepapírozással” naprakészen.

Aztán… Folytassam még?
Csütörtökön (vizsga és ellenőrzés utáni nap) megyünk a Kaáliba. Hm… Ez egy jól eltolt időpont, és lassan ott tartok, hogy már magam sem tudom mit is akarok ott.
Ezen a vonalon kicsit elvesztettem a fonalat.

És akkor a cím.
Én azért abban reménykedtem, hogy amikor majd “tégláról téglára” lekerül a vállamról a súly, akkor egyre jobban és jobban leszek.
Ehhez képest alig éreztem megkönnyebbülést a per után, de ráfogtam arra, hogy a vizsga azért nagyobb falat lesz.
Vizsga óta nem tűnik el a gyomromból a görcs, képtelen vagyok elengedni.
Csütörtökön reggel elmentem dolgozni, eleinte jól voltam, utána délután már olyan fáradt és sírós voltam, hogy csak azon imádkoztam, hogy hazaérjek, mielőtt elkezdek fékvesztetten bőgni. Úgy siettem haza, mint akinek sürgős dolga van a budin.
Aztán megérkeztem, és nem sírtam, elmúlt ez az érzés.
Tegnap ugyanez. Tolult, tolult felfelé a torkomba minden, szinte futva jöttem, de most megálltam az egyik templomnál. Bementem, és nagyon gusztustalan beszélgetést folytattam magamban a felsőbb hatalommal. Megkérdeztem tőle, hogy mégis mi a f.szt akar már tőlem. És azt is, hogy mikor lelek már nyugodalmat, mert elegem van.
Nyilván a válaszok bennem vannak, csak meg kell keresni őket. Talán hamarosan időm is lesz rá…, meg energiám.

Ui: Az én vallásom kicsit sajátos, de az enyém. Én egy erőben hiszek, egy rendező elvben, amit minden vallás másképp nevez, de lényegében mind ugyanaz. Ezért nekem nagyjából mindegy melyik templomba megyek be, sőt nem feltétlenül tartom ezt szükségesnek sem. Inkább azért nagyon jó, mert ott csend van, és arra koncentrálódott a hely, hogy ezek a dolgok valóban megtörténjenek, valóban elbeszélgessünk az Istennel?, a felsőbb rendező hatalommal?, a magunkban lakó istennel?. Azok a falak magukba itták ezt. Számomra ez nem kérdés.

Hajigazítás

2014 szeptember 7. | Szerző: ETAMA

Kicsit vágattam a hajamból, a végeredmény kb. ugyanaz, mint a múltkor. Még mindig szeretem ezt a fazont.

További híreim, hogy szerdán vizsgázok elméletből, és nagyon-nagyon elegem van már az egészből. Kérlek szorítsatok értem!

“Tanulni, tanulni, tanulni…”

2014 május 28. | Szerző: ETAMA

Ma mindkét gyerek vizsgázott.
Belami kémiából szigorlatozott, Kismacsó biológiából és kémiából szintvizsgázott. Belami hármast teljesített (nem volt elégedett kicsit sem), Kismacsó ötöst, ötöst. Ügyesek, na. 🙂

Én ma csak tengtem-lengtem, pedig annyi mindent szerettem volna a munkahelyen csinálni. Na majd holnap.

Lassan elkezdem olvasgatni a kozmetikai tételeket, mert rengeteg van, és rögtön itt az augusztus vége.
Ezért, ha végzek a másfél darab könyvtári könyvemmel, akkor visszaviszek mindent, és szigorúan nem hozok ki semmit, majd vizsga után. Lazulásnak bőven elég az internet, amúgy meg tanulni, tanulni, tanulni kell.

Veszett gyenge vagyok arcmasszázsból, úgyhogy ezt itthon is gyakorolni kell, örülni fog a család. Kapok hamarosan egy videót is, először azt is tervezem használni, nehogy rosszul rögzüljenek a mozdulatok.

Aztán megint selejtezni kellene a szekrényeket, mert áldatlan állapotok vannak nálunk is, és a fiúknál is. Jó kis meló lesz.
Mindenesetre sok értelme volt ablakokat pucolni és függönyöket mosni a nagy esőzések előtt. 🙁

Azért rengeteg a terv. Nemdebár? 🙂

Párhuzamok

2014 május 17. | Szerző: ETAMA

Csörög a telefon, izgatottan szólok bele: -Na, sikerült?
Belami a vonal másik végén: -Igeeen! Ésss, még mindig szűz vagyok bukásból!
-Nehéz volt?
-Nagyon tudtam, de marha rossz tetemet kaptam, a képletek furán voltak átvágva, meg össze is volt eléggé száradva. Szóval elég sokáig turkáltam, míg megtaláltam, amit kell.
Bázzz’! Kicsit más szemmel nézem innentől Belami szép vonalú, erős kezeit.

Néhány éve, amikor Belami ovis volt még.
Délután, épp hazaértünk az oviból, kérdezem Belamit, hogy reggel meddig sírdogált utánam az oviban. (Középsős koráig cirkuszolt reggelente, a szívem szakadt ki, amikor könnyes szemmel, magához szorított rózsaszín macival integetett utánam az ablakból.)
-Óh, nem sokáig, mert Kristóf sokkal jobban sírt, nagyon erőlködve. Anya! Addig bömbölt, hogy lehányta a szőnyeget. Így: bloá!
Majd elmélázó arccal: -Szerintem tejet reggelizhetett és kiflit, mert olyan fehér színűt hányt kis darabkákkal. Megnéztem. 🙂

Én mondom, már akkor is analizált a gyerek, és nem volt finnyás, annyi szent. 😉

Velem annyi minden történik

2014 április 2. | Szerző: ETAMA

Holnap ilyenkortól kicsit jobb lesz. Már túl leszek a szakvizsga írásbeli részén, lehet icipicit lazítani. Nem sokat, mert a szóbeli még előttem áll.

És utána… mehet a kozmetikai tételek kidolgozása, tanulása, mert hipp-hopp itt lesz augusztus vége. Úgy tűnik ez az év a tanulás éve nekem.

Voltam endokrinológusnál ma. Az összes véralvadásos vizsgálatom közül a MTHFR lett heterozigóta, de az orvos szerint ez nem indokolja a vetélést, szóval sokat nem tudott kezdeni velem, és szerinte sem kell(ene) véralvadásgátló a lombik alatt.
Annak nem örült, hogy a Letroxot lecsökkentettem magamnak, miután januárban már csak 0.03 volt a TSH-m, mert az szerinte jó. Mármint, ha negatív tünetem nincs tőle. Szerinte a lecsökkentés okozza a vérzészavarokat is (21-22 napos ciklusom is adódott mostanában). Ő visszavetetné velem a nagyobb adagot, és valamelyest hajlok is rá, mert sokkal energikusabb voltam úgy általában, mostanában meg -én a tavaszi fáradtságra fogtam- nem. Nem is tudom…
A Meforált nem erőltette, írt ki egy újabb terhelést, azt mondta, hogy csak akkor szedjem azt a fél szemet, ha megint alámegy a 120 perces cukor az éhgyomrinak.
Kérdeztem tőle a vitaminokat, de nem híve az ilyesminek. Mi több, kifejezetten nem érdekli. Annál inkább a jódozott só, és társai. Arra nagyon rá van kattanva, hogy nem szabad. Közben meg nem igazán értem, mert jódra szükség van, főleg alultermelésnél.
Még megnézetné az rT3-at, amiből még csöppet sem művelődtem ki, de majd a vizsga után… Mindenesetre hétfőn levetetem a vért hozzá, aztán az eredménytől függően vagy nem kapok semmit, vagy kapok valami gyógyszert még.

Utána, hogy a nap továbbra sem múljon haszontalanul, elmentem a kórházba a nődokimhoz, és begyűjtöttem tőle a rákszűrés, és egyéb csúnya fertők szűrésének eredményét, szerencsére mind negatív. 😉

És most tornázni kellene (bármit, csak tanulni ne kelljen!!!). 😉