Álomkór
2015 március 2. | Szerző: ETAMA
Én most folyamatosan álmos vagyok.
Nyilván az esős, borús idő is hat rám, meg a vérnyomásom is rém alacsony.
Tegnap délelőtt mondtuk Kismacsónak, hogy nem fog számítógépezni, tekintve, hogy előtte este szólongatni kellett a befejezés miatt. Később Édesszívem a telefonját is elkobozta, mert egyszerűen nem lehetett róla lekattintani. Erre elaludt. Még ebéd előtt. A mi ágyunkon. Hosszú végtagjait szanaszéjjel dobálva, édesdeden aludt, és én egyszerűen nem tudtam ellenállni, egy puha takaróval mellé bújtam, és én is bealudtam. Mindezt úgy, hogy reggel kilenc körül keltünk mindannyian.
Mondjuk ez amolyan nosztalgia is volt részemről, mert mikor Kismacsó pici volt, sokszor aludtam vele délután. Ugyanis főiskolára akkor jártam, éjszaka tanultam, nappal meg vele voltam, és így pótoltam a hiányzó éjszakai órákat.
Már akkor észrevettem, hogy csudi jó energiái vannak a gyereknek, nagyon jó mellette pihenni, megnyugtató. Mondjuk ő ébren sem nagyon szokott idegeskedni, nem olyan fajta. 😉
Ma meg ugyanez pepitában.
A tornán is gondolkodtam egy csomót, végül elmentem, de nem voltam formában. Kicsit sem. Nincs energiám egy szál se. Rémes.
Most is, este fél nyolc múlt, és én mindjárt megyek fürödni, aztán kétségeim nincsenek, hogy mi fog következni viszonylag gyorsan. Talált, süllyedt. Aludni fogok. 😉 Jó éjt! 🙂
Egyedüllevős’
2015 február 28. | Szerző: ETAMA
Ma ilyen egyedüllevős napom lesz, én döntöttem így, és tényleg örülök neki. Néha kell az ilyen.
Édesszívem elment az anyukájához, délután meg valami teremfoci bajnokságra megy a tesójával, hát az nem az én műfajom.
Belami Pesten héderel a haverjánál, házavató 2-őt tartanak, mert el kellett nevezni a házibuli apropóját. (Már egy éve ott lakik a barát, és az első házavató is megvolt, úgy tűnik ez minden évben ismétlődni fog. 😉 )
Kismacsó meg saját meccsen vidéken, majd este jön.
Én meg…
11 óra van, és még mindig köntösben és mamuszban netezek. 🙂 Meg nézegetem Kismacsó nyers tablóképeit, és hát nagyon finom érzés van a szívem környékén. Olyan kis drága mindegyiken. Természetesen belőtt séróval, amin nagyon fog majd nevetni 10-20-30 év múlva. Csak mert én is vigadok a nyolcadikos tablóképemen. Annyira szörnyű a bedauerolt hajam rajta. Rémes. De akkor marha divatos volt. (Legalábbis én azt hittem.) És én is fényképezkedés előtt voltam fodrásznál. Gondolom ez így megy mindenhol.
Lassan fel kellene serkenni, és takarítani kicsit, nagy nyugiban, mert ebben most senki nem fog zavarni. Közben teázgatok, esetleg valami jó zenét is benyomok. Asszem jó lesz.
Az meg annál is jobb, mikor este majd hazaérnek. (Belami majd holnap reggel.)
Szép és békés szombatot kívánok mindenkinek!
Legyen, ahogy lennie kell!
2015 február 27. | Szerző: ETAMA
Van az úgy, hogy lekerülsz a gödör aljára, és onnantól már csak felfelé vezet út. Ez van most. Teszem egyik lábamat a másik után, aztán majdcsak lesz valahogy.
Attól is könnyebb, hogy megint meghoztam egy döntést. Észre kellett vennem az elmúlt napokban, hogy egy dologgal kapcsolatosan folyamatosan falakba ütközök. Ilyenkor kell elengedni azt a bizonyos dolgot, esetemben a másik immunológus keresését. Ha nem megy, akkor annak oka van. Ahogy annak is, hogy a szervezetem nem viseli az elnyújtott leállást, működni akar.
Hát jó. Legyen, ahogy lennie kell!
Hullámvölgy
2015 február 25. | Szerző: ETAMA
Tegnap reggelre hatalmas herpesz jött ki a számon. Asszem’ ezzel mindent elmondtam az állapotomról: pont úgy nézek ki, ahogyan érzem magam.
Nem igazán szeretem összerondítani ezt a kis cuki blogot, de hát ez is én vagyok, az ilyen “hullámvölgyek” is hozzám tartoznak.
Mindenesetre rossz álmaimban sem gondoltam múlt csütörtökön, hogy ennyire bánni fogom ezt az egész tologatást. Időt akartam, meg a probléma megnevezését, és megkaptam -ugye- mindkettőt. Csak azzal nem számoltam, hogy a fogamzásgátlót továbbszedve problémáim adódnak. És hát adódnak. A szervezetem érzékeli, hogy letelt a ciklus, és mindenáron le akarja lökni a nyálkahártyát, még akkor is, ha nem igazán vastagodott a hormon miatt. Fájok, feszült vagyok, pecsételek.
Telefonáltam a Kaáliba, hogy mi legyen. Semmi. Esetleg szedjem kettesével a tablettát. ?!?!?! Kösz, de inkább nem!
Ja, és immunológust találni szinte a lehetetlenséggel azonos. (Legalábbis olyat, aki a következő fél évben fogadni tud.) Komolyan. Kezdem úgy érezni magam, mint egy hisztis kisgyerek, aki addig verte magát, míg elfáradt, és már nagyon mindegy neki minden. Tényleg minden. 🙁
Túlélésre játszok most.
Kávéházak szelleme
2015 február 22. | Szerző: ETAMA
Voltunk tegnap fotókiállításon a férjem szülővárosában. Nem volt sok kép, de ahol volt, az nagyon tetszett.
Igényesen karban tartott régi épület, elfogott valami áhítat bent, nagyon szerettem a hely szellemét.
Van ott egy kávéház is, azt muszáj volt kipróbálni. És tényleg finom volt a kávé.
Megmondom őszintén, hogy gyakran álmodozok ilyen kávéházban eltöltött hosszú órákról, esetleg napszakokról. Igazán problémamentes háztartásbeli feleség lennék, ha megengedhetnénk magunknak. Egy hang nélkül foglalnám el magam, és időm tetemes részét könyvtárban és ilyen “hely szelleme” kávéházakban tölteném. Lenne mikor egyedül, és lenne mikor társaságban, mert mindkettőnek megvan a varázsa.
Azt hiszem Tükörrel a barátságunkat az ilyen franciásan eltöltött kávéházas órák tartották össze, és mióta ez nincs, a barátságunk is kezd eltűnni a sűllyesztőben.
Igazából én vagyok a hibásabb, mert ő csak azt csinálja, amit szokott, én meg már nem csinálom, amit szoktam. Nincs kedvem, nem érzem, nem érdekel.
Nekem fontos, hogy egy barátságban legyen kiegyensúlyozás, és érezzük (ő is és én is), hogy mikor kell egy kicsit az egyiknek, máskor a másiknak odatenni magát. Vele kapcsolatosan már majdnem elhitettem magammal, hogy menni fog: mindig én vagyok topon, én viszem, működtetem ezt az egészet. Hát lósz.rt. Annyira azért nem vagyok önzetlen és nem Mártírka Marcella a nevem.
Most megint az megy, mint decemberben, hogy senki nem keresi a másikat, és presztízskérdés: ki bírja tovább? Én bírni fogom, mert van most elég, amin gondolkozhatok, amivel foglalkoznom kell. Sajnálom, mert szükségem lenne rá. De nem érzi. Most sem. Így meg nincs mit mondanom. Ez van.
Nem kell mindent elolvasni
2015 február 21. | Szerző: ETAMA
Bár megfogadtam, hogy nem hagyok negatív gondolatot eluralkodni magamon, ezt muszáj kiírnom magamból.
Legszívesebben nyakon vágnám azt, aki olyasmikről mond ítéletet, amiről fogalma sincs.
Pontosabban.
Jól felhúztam magam az egyik blogon, ahol arról értekezik a szerző, hogy ami jó, az természetes, és ami nem természetes, vagy nem sikerül, vagy nem jön magától, azt nem szabad erőltetni. És kicsivel előtte idesorolja a gyermeknemzést is. (Oké, kicsit sarkítok, de nekem akkor is ez volt a kicsengése a bejegyzésnek, még akkor is, ha bizonyos részekkel egyet kell értenem.)
Majd.
A következő posztjában arról ír, hogy terhes, és azonnal elkezdte szedni a gyógyszert, amitől megmaradt az előző terhessége is, és ő csupa aggodalom és félelem, nem tud még örülni.
Most akkor mi van?!?!
Neki jár, hogy beleavatkozzon a természet rendjébe, de ha mások ezt teszik akkor “az emberiség megérett a kipusztulásra”.
Eret harapok magamon, komolyan. Amúgy meg én vagyok hülye, minek olvasom?! Többé nem fogom, ígérem. 😉
Végigcsinálom, mert olyan vagyok
2015 február 20. | Szerző: ETAMA
Pozitív lett az ANA tesztem, ez tegnap derült ki az immunológián. (ANA pozitivitás a szisztémás autoimmun betegségek jellemzője.)
Sajnos a labor a mennyiséget nem írta, csak a pozitivitást, úgyhogy újból vettek vért.
Az orvos szerint ez nem olyan mértékű, hogy befolyásolná a lombikot, de!!!, szteroidot adna, hogy azt 50 napig szedjem.
Azt is mondta, hogy a Medrol egy régi és biztonságos gyógyszer, nem fog a baba , és én sem károsodni.
A doktor szokás szerint nagyon korrekt, pozitív és gyors volt. Csak most a gyorsaság nekem nem jött jól, mert úgy ezer kérdésem lett volna.
Szóval kell nekem még egy vélemény, mert ezekre a kérdésekre muszáj választ kapnom, és nem biztos, hogy az internetről. Ezt csak azért mondom, mert rövid kutakodásom alatt már be is soroltam magam a Sjögren szindrómások közé, és még ki tudja, hogy mit találnék ki.
Kaáli. Az orvosom azt mondta, hogy várjuk meg a véreredményt, szóval a lombik elhalasztva.
És most akkor mondja valaki, hogy nem éreztem / éreztük!
Nem is tudom mit gondoljak.
Azon már rég nem mérgelődök, hogy nekem kell kitalálnom (sorstársaktól hallanom), hogy hová menjek, mit nézessek. Így mentem el endokrinológushoz, és utána rendszerint teherbe is estem. Csak épp nem maradtak velünk. És nem volt nagy eltérés sem a TSH-nál, sem a cukor/inzulinnál, de pont elég ahhoz, hogy esélytelen legyen a pozitív teszt.
Aztán lettek pozitív tesztek, csak épp… Megint nekem kellett megéreznem, hogy hová menjek még el. És talán esélytelen volt eddig minden egyes lombik, mert az immunrendszerem pusztít. Nem nagyon, csak kicsit. Ám a mi kis életkezdeményeinknek valószínűleg ez a kicsi is gyilkos volt.
Tudom én, hogy sokkal rosszabb endokrinológiai értékekkel, és autoimmunos betegségekkel is esnek teherbe és szülnek egészséges gyerekeket, de a sok kis alig probléma összeadódva teljesen esélytelenné tehet mindent. Én aztán tudom.
Azt kell látnom, hogy az elmúlt hét év nagyjából esélytelen volt. És ki tudja, hogy mi van még?
Szörnyen belefáradtam ebbe az egészbe. Nagyon. De összeszedem magam, és végig fogom csinálni. Mert olyan vagyok. 😉
A napok, mint gyöngyszemek fűződnek fel
2015 február 18. | Szerző: ETAMA
Mostanában szeretem a hétfőt.
Még tart olyankor a vasárnap csinált rend, és a család többi tagjának is van esti elfoglaltsága, így duplán nyugodtan megyek edzeni a terembe.
Tegnap pihenő nap volt, plusz nyertem egy kis időt a délutánból, úgyhogy “áldoztam a barátság oltárán”, nagyon feltöltő volt.
Ma edzés, de sietősebb, mert már rengeteg a mosnivaló, és vásárolni is kell.
Holnap Budapest. Immunológus, Kaáli…
Ez most extra érzékenységű pont, nagyon el vagyunk bizonytalanodva. Igen, nem véletlen a többesszám. Felmerült, hogy halaszthatnánk. Benne is, bennem is, egymástól függetlenül, de külső hatások is játszanak…
Nem tudom. Figyelem az érzéseimet. Figyeli az érzéseit.
Lehet, hogy nem fogok erről tovább írni. Csak mennek a dolgok majd, és megfelelő időben majd közlök mindent. Most így érzem.
A pénteket szeretni fogom, mert vele érkezik a hétvége.
Pénteken a leghosszabb az edzés, mert nagyon-nagyon alapos vagyok, és időm is lesz.
Este mindenki otthon. 🙂
Szombat és vasárnap még nem alakult ki, de szerintem semmi különös.
Ja, és elfogyott a barna szemceruzám, és Kismacsó ebédjét is be kell fizetni! Csak el ne felejtsek semmit! 😉
Allergia
2015 február 16. | Szerző: ETAMA
Kijött az allergiám, de úgy rendesen. 🙁
Pedig méregtelenítettem, elvileg a sómasszázs is enyhíti. Nekem meg pont ellentétes a reakcióm, úgy viselkedik a szervezetem, mintha virágzó parlagfű mellett üldögélnék, szigorúan közút mellett. (Azt mondják, hogy ott a legagresszívabb a pollenje, mert összekapcsolódik a kipufogó füstjének valamelyik elemével.)
Most abban reménykedek, hogy átmenetileg erősödött fel a reakció, majd enyhülni fog. (Amúgy frászt reménykedek, tele a hócipőm magammal!)
Így a mai szenvelgésem: hagyjam a fenébe az egészet, és próbáljak túlélni szemcseppel, meg az orrom vizes kimosásával, vagy kezdjek el antihisztamint szedni, hogy a szervezetem ne legyen egy merő tiltakozás így lombik előtt? Mert sajnos a szervezetem átment védekezőbe, és tegnap este konkrétan dőlt az orromból a vízszerű takony (bocs!), és megállíthatatlanul tüsszögtem folyamatosan. És persze viszketett a szemem, és az összes létező nyálkahártyám a fejemen, legszívesebben kilőttem volna magam az űrbe. Szörnyen agresszív tud lenni az ember ettől.
Ma jobb, bár az irodában nincs se szőnyeg, se kárpit, szóval nem játszik az atka ürüléke, mert arra is allergiás vagyok, meg úgy nagyjából mindenre, amit csikarásos teszttel néztek.
Mondták nekem anno, hogy egész évben szedjem az antihisztamint, de túlzásnak tartottam, csak parlagfűnél szedtem, amúgy igyekeztem kerülni az allergéneket, meg van nálam mindig szemcsepp, tengervizes orrspray. Eddig ez működött is.
Ráadásul elvileg most a legkevésbé tele a levegő virágporral, ennél csak rosszabb lesz.
Szörnyen elegem van. Nincs nekem elég bajom? Mit csináljak? 🙁
Amikor nem csinálok semmit, mert nem tudom, hogy mit kellene
2015 március 3. | Szerző: ETAMA
Nagyon feszült a helyzet a munkahelyen.
Igazából nem tudok mit kezdeni vele, mert egy ideje nem feltétlen én uralom az életem alakulását, alakul az magától, én meg nem variálok mostanság. Sajnos így tervezni sem lehet velem, és ez nem túl jó. Főleg, hogy a másik kolléganő iskolába jár, és hiányzik egy csomót. Szegény, szegény harmadik, meg vihet mindent a hátán!
Aztán itt van nekem Tűz barátosném is, na az is egy kényes téma, úgyhogy azzal is jól nem csinálok semmit.
Az van, hogy ő egy másik városban épp munkahelyet készül váltani, és az új helyen dolgozik az exem is. Tulajdonképpen ő segíti ehhez az álláshoz, ha nagyon őszinte akarok lenni. És nagyon úgy néz ki, hogy hálát vár ezért Tűztől. Elég gyakorlatiasat. És akkor Tűz tőlem várja, hogy megmondjam a tutit.
Mondtam neki, hogy álmaimban nem gondoltam, mikor azt tanácsoltam neki, hogy hívja fel az exemet, és kérdezze meg: van e hely náluk, hogy 1; megmondja, ha van, 2; ha mégis mond információt, akkor utána bármit is segít az ügyben. (Miért mondtam neki? Mert számba vettünk minden lehetőséget anno, tényleg mindegyiket abban a városban.) Erre… Tolja ezerrel befelé a barátnőmet, és célozgat. Legalábbis Tűz szerint.
Én nem vagyok ott, nem tudom mi zajlik kettőjük között, de egy tanulmány lehetne, ahogy elváltozik a barátnőm hangja, amikor erről beszél.
Jaj, én ebből ki szeretnék maradni! Nem tudom megmondani (és nem is akarom), hogy mit tegyen Tűz, és rohadtul nem tudom (és nem érdekel), hogy mi zajlik az exem fejében.
Többnyire csak hallgatom a vonal másik végén, ahogy futtatja az eszmét erről, és mint egy felakadt lemez hajtogatom: “Nem fog helyetted senki dönteni, hogy elvállald, vagy ne ezt az állást. Tedd, ahogy érzed!” Vagy: “Fogalmam sincs hogy gondolja, amit mondott. Nem tudom, mi várható tőle.” Ilyeneket.
Közben meg eszembe jutott már többször is, hogy mi a fenének mondtam, hogy pont nála érdeklődjön állás ügyben, és mi a francot kell nekem csinálni ebben a helyzetben?!?!
Tükür = 0 kommunikáció.
Na, erre sem vagyok büszke, de szerintem ő se legyen az magára!
Összességében elég furán intézem mostanában a dolgaimat. Egészen pontosan nagyon sz.rul. Elég nagy csalódás vagyok épp magamnak. 🙁
Oldal ajánlása emailben
X