Wellness Majsán

2014 december 27. | Szerző:

Ma még mindig száraz, napos idő volt, noha nagyon hideg. Brrr!

DSC_15963

Ujjak melegítése…

DSC_15966

Majd go wellnessezni Majsára! Ahhh, CSO-DÁ-LA-TOS volt! Még mindig sárkányosak az ujjaim az egész napos fürdőzéstől, szaunázástól. 🙂 🙂 🙂

Címkék:

Az én sapka divatom

2014 december 27. | Szerző:

Már említettem, hogy kedvelem a fejfedőket. Lassan ebből is lesz gyűjteményem, mint a táskákból. 😉
Ezek itt tavalyi és idei beszerzések, de -megnyugtatok mindenkit- ennél több van. Most ők kerülnek elő a legtöbbször, mert még nem untam rájuk.

Első számú befutó ez a cirmos (zöld, sárga, barna) pomponos csoda. Viccből hoztam haza, mert gyermekkoromban volt egy hasonló, de alul megkötős piros darabom, és azt rohadtul rühelltem. Nyilván valami frusztrációt oldottam ezzel föl, mert most ez a kedvencem a bőrkabátommal. Olyan franciásan pikáns, vagy valami ilyesmi.

20141226_190548

Most a simlis darabok is menők nálam, ebből a fazonból legalább négy fut, más-más színben.

20141226_190741

Ennek a sapkának az az érdekessége, hogy azt a hatalmas brosst vagy kitűzőt én tettem rá, de mintha csak oda tervezték volna. Nagyon feldobja ezt az egyhangú fekete darabot. Nem?

20141226_190840

20141226_190919

Kicsit “A Pál utcai fiúk” feeling. Kismacsó szerint a bőrkabátommal nyugodtan játszhatnék egy 56-os megemlékezésben.

20141226_190951

És akkor két fehér, ezeket is nagyon szeretem. A sál hozzájuk nagyon szép, kicsit szöszölődős, úgyhogy nem lehet szövetkabáttal használni. Természetesen van fehér kesztyű hozzá, ahogy a többi színhez is van hozzá passzoló kézmelegítő.

20141226_191100

20141226_191137

Ez a lila már régi, de bele vagyok zúgva a kis finom lila bőrkesztyűbe, amit egy turiban találtam hozzá, gyakorlatilag nem is volt használva. Na, ezt fel is vettem, legalábbis az egyik kezemre.

20141226_191252

Remélem adtam ötleteket, ha valaki még nem tudja, hogy mit tegyen a fejére, ha jön a hó. Mert jönni fog. 😉

Címkék:

Random üzemmód

2014 december 26. | Szerző:

Fura ez a mostani időjárás. Elő kellett vennem a napszemüvegemet, bár ma már elég metsző, hideg volt a szél.

Holnap már mehetek a kondiba, bár lehet, hogy wellness lesz a vége. Ma legalábbis erről beszéltünk Édesszívemmel.
Most ilyen random módon mennek a programok, ketten vagyunk, a fiúk az apjuknál.
Ki lehet bírni, bár a gyomromnak lassan kezd elege lenni az ugyancsak random evésekből. Mert ismerjük be, azért nem normális dolog este kilenckor Szerencsi szaloncukor válogatás tíz ízét kipróbálni. És erre az sem mentség, hogy egy-egy ízt felesben próbáltunk ki a férjemmel, mert ez akkor is öt szem szaloncukor fejenként… a két csomag ropiról már szó se essék, amivel lefojtottuk az édeset. Meg előtte anyósomnál a négyfogásos menü, ésmégésmég… Inkább hagyjuk! Ez (is) a Karácsony.

A napi teázgatás is megy, főleg, hogy a gyerekektől kaptam egy mézes csuprot, meg lett az egész családnak fényképes bögréje (ez más ajándéka volt).

20141225_171958

Nem is tudom, most mit fogok csinálni… Film? Séta forralt borozással összekötve? Esetleg bekuporodni a fotelba egy könyvvel? Annyira szeretem ezt. Még 9 ilyen nap. Csodálatos! 🙂

Címkék:

Nem hivatalos karácsonyi képek

2014 december 25. | Szerző:

Néhány pillanat tegnapról ide. A hivatalos, fehér házi családi kép meg majd a fészen’. (nyihaha!)

20141224_135117

20141224_135204

20141224_135244

20141224_142131

Imádom a Karácsonyt! Tényleg, mindennel együtt. Olyan jó most. 🙂

Címkék:

Fehér rénszarvasok és egyéb előkészületek így Karácsony előtt

2014 december 23. | Szerző:

Tegnap még futni is elmentem a terembe, teljesen odáig, meg vissza voltam magamtól. Mondjuk az olasz étterem után ez volt a minimum, de magamat ismerve… Szóval büszke vagyok, na.
Igaz, hogy így háromnegyed kilenc körül értem haza, és ezzel kimaxoltam az összes energiámat, de legalább jót aludtam.

Ma a három fiú elment Budapestre, engem nem vittek, mert onnan hozzák az ajándékomat (meg dolgozok). Szörnyen izgatott vagyok, hogy mi lehet az. A férjem nagyon jó a meglepikben.

Na, én kevésbé. El is kezdtem tegnap nyűglődni, hogy “jajmilegyenmár?”. Aztán elrángattam Édesszívemet néhány üzletbe, hogy majd nem túl meglepő módon veszek neki egy csodaszép pulcsit. Csakhogy! Valahogy nem jönnek be neki a kötött dolgok, én meg kifejezetten valami ilyesmire gondoltam. A végén már fogta a fejét, hogy “jajisteneminkábbmegmondommitszeretnék”, annyira elvadult a történet.
Jó, bevallom, akkor már csak vicceltem, mikor arról érdeklődtem az egyik boltban, hogy van e nagy méretben piros alapon rénszarvasos pulóver. Lehetőleg fehér rénszarvasos!
Szóval ezzel a sokkoló módszerrel elértem, hogy közös nevezőre jussunk: meglett a férjem ajándéka is. 😉

Süteményben is van alternatíva, mert az egyik (általunk nagyon preferált) pékségben különleges, kézműves beiglik vannak. Tegnap megkóstoltuk a diós-meggyeset, nagyon finom. Meg van csokis is, olyan is lesz. (A mákosat nem szeretjük, pedig ahhoz aszalt szilva van párosítva.)
A többit megsütöm valamikor, legkésőbb Karácsony másnapján.

És holnap kezdődik! Alig várom, hogy együtt díszítsem a fát Belamival és Kismacsóval. Édesszívem addig megcsinálja a menü húsos részét, a levest én már ma este elkészítem (tejszínes aszalt szilva leves).
Utána ajándékozás.
Este megyünk Anyuékhoz, mert ők nem tudnak nélkülünk karácsonyozni. Mikor elköltöztünk, akkor az első évben otthon töltöttük a szentestét, de anyám teljesen kiakadt, hogy “nemnemígynemmegy”, ezért mi duplán szentestézünk, egy szavam sem lehet.
Karácsony első napja anyósomé, csak örülhetünk, hogy ennyi helyen várnak ránk.

Áldott, békés Karácsonyt kívánok minden olvasómnak!

IMG_1463

Komolyan, ha lenne egy icipici kertem (vagy nagyobb lakásom), egy pont ilyet kérnék a fa alá. Imádnánk…, és Borisznak hívnánk.

Címkék:

Pipa, pipa, pipa

2014 december 22. | Szerző:

A hétvégi küldetés teljesítve: a bevásárlások tervezett része pipa, a lakás gatyába rázása, feldíszítése pipa, hajfestés pipa. Pedig komolyan gondolkoztam rajta, mikor a girlandokat tekertem a csövekre, hogy a hennázást kihagyom, de végül mégis.

Ma dolgozni voltam, és -láss csodát!- tényleg azt csináltam. Mondjuk, ha megveszek sem értem, hogy miért mindig Karácsony előtt lesz minden addig eltinglitanglizott ügy sos. Ám lerázásban mester vagyok így nyolc év után, maximálisan tudom, hogy miért nem mi vagyunk az illetékesek, hanem -mondjuk- a Rendőrség. (Ez is pipa.)

Még maradt délutánra egy kis vásárolgatás, de az is kész már. Közben hagyománya lett, hogy így ünnepek előtt megy egy kis luxusozgatás, azaz beülünk -természetesen időhiány miatt-valami jó helyre enni. Hagytam magam meggyőzni, pedig annyira takarékoskodnék én a pénzzel, de hát a férjem nem hagyja. 😉

Szóval olasz konyha, és sajnos előételt is vállaltam, pedig igazán nem kellett volna. Aztán meg már úgyis mindegy volt, jöhetett a desszert: mennyei sajttorta.

Már félig meg is ettem, mire eszembe jutott, hogy képet csináljak:

20141222_134744

A többinél meg eszembe sem jutott, ami azt illeti. De a berendezésről csináltam. Az egyik sarok csudi vallásos lett a pápa képével, meg a plafonról lógó angyalkával. Kicsit bizarr, de csípem az ilyen romkocsmásan összehordott miliőt:

20141222_134111

Ez meg egy másik részlet:

20141222_134125

Közben Belami és Kismacsó “fiús napot” tartanak, együtt vásárolgatnak Szegeden Karácsonyra. Belami kalauzolja az öccsét, meg meghívta enni is. Olyan édesek! Nem? Fel is tettem a kérdést Édesszívemnek az étteremben (miután egy idegesítő kislány rohangált körülöttünk), hogy biztos akar e egy bömbölő, idegtépő csecsemőt. De akar vazze’! Tényleg nem tudja, hogy milyen unalmasan nyugodt az életünk jelen pillanatban. Szerinte amúgy Kismacsó épp elég idegtépő szokatónak, meg az ikrek majd amúgy is lefoglalják egymást. Na persze! 🙂

Címkék:

Ruhabemutató

2014 december 20. | Szerző:

Ez még a múltkori, piros körmös bejegyzésből maradt le. Ha fekete a felső, akkor minimum a piros köröm, és a színes fa karkötő.

20141211_103510

Úgy sajnálom, hogy nem látszik rendesen ennek a hosszú pulcsinak a színe. Nagyon szép cirmos: fehér, ciklámen, pirosas. Ehhez lettek kitalálva a múltkor mutatott ékszerek. 😉

20141217_060210

Másik nagy kedvencem most ez a félhosszú bőrkabát. A fekete csizmámmal némileg katonás (nácis), de bohókás sapkákkal, nagy sálakkal el lehet venni ennek az élét. Meg amúgy is, olyan a képem, mint egy jóllakott napközisé, szóval hagyjuk már. 🙂

20141219_141342

20141219_141411

Címkék:

Elmondom a terveket, meg számmisztika

2014 december 19. | Szerző:

Én még jövő héten dolgozok hétfőn és kedden, utána már csak jövőre. Így ezen a hétvégén lesz mit csinálni bőven.
Nem volt nálam nagytakarítás, és most már nem is lesz. Kicsit gatyába rázom a lakást a következő napokban, feldíszítem, oszt jóvan’.
Szerintem a süteményeket is lazára fogom, lehet veszek most készen. Majd két ünnep között megsütöm a szokásosakat, akkor úgyis lesz időm.

Ma még hennát is kell vennem, mert vasárnap be kell festeni a hajamat, hogy szép legyek az ünnepekre. 😉 Jaj, de fog örülni Édesszívem, hogy piktorkodhat rajtam! 🙂

Tegnap (is) voltam vérvételen, amint lesz egy kis időm, összerendezem az orvosi papírjaimat, mert 30-án megyünk az immunológushoz.

Meg egy gyönyörű karácsonyi terítőt szeretnék valahonnan, el ne felejtsem a nagy vásárolgatás közepette.

Igazából csak ilyesmi fér most a fejembe, próbálom elrendezni a sok tennivalót erre az évre, a munka már nem érdekel. (bocs!)

Jaj, még ezt!
Tegnap gyér volt a forgalom ügyfélfogadáskor, így nézegettem az adomány könyveket. Találtam egy asztrológiásat, beleolvastam. Számmisztika volt az elején, elkezdtem játszani vele. Egy táblázat alapján a kellett a születési név magán- majd mássalhangzóit számokkal helyettesíteni, majd összeadni.
Aztán a születési dátummal is volt ilyen, meg azt is meg lehetett nézni, hogy milyen az idei év, meg milyen lesz 2015. Csudára érdekes volt. Nekem főleg az idei év leírása jött be, tényleg nagyon nyugtalan voltam az év közepétől a végéig.
Jövőre azt írta, hogy visszatér minden a régi kerékvágásba, és visszanyerem a lelki békémet. Na, hajrá akkor! 🙂

Címkék:

Már megint a külsőségek

2014 december 17. | Szerző:

Tegnap gyalog mentünk haza az egyik kolléganőmmel, és a sminkelésről csacsogtunk. Mondta, hogy ő nem szokott (huszonvalahány éves). Elmeséltem neki, hogy régen én sem sminkeltem egyáltalán, de úgy két éve ez elég fontos lett számomra.
Szép lassan kialakult, hogy milyen egy átlagos, hétköznap smink, és milyen egy alkalmi. Gyakorlatilag az előbbi szinte nem is látszik (ez a cél), csak épp halványabbak a karikáim, a szemem picit hangsúlyosabb, látszanak a szempilláim. Reggel még van rajtam szájfény is, de azt menthetetlenül lenyalogatom percek alatt, szóval felejtős.
Ehhez kell egy jó korrektor a szem alá, pici púder a tetejébe, barna! szemceruza, szempillaspirál, szájfény. Esetleg színek a szemhéjra, ez a ruházattól függ.
Van BB krémem is, ha nagyon muszáj, akkor lealapozom vele magam, de most szép a bőröm.
Alkalmi sminknél fekete! szemceruza, erőteljesebb kontrasztok, árnyékolás, legalább kettő, de inkább három árnyalata egy színnek a szemhéjfestéshez. Ha tussal van kihúzva a szem, akkor a szemhéj színezése felejtős, maximum bézs vagy bőrszín, más nem kell.
Természetesen az alkalmi sminknél elengedhetetlen az alapozás, a korrektor és a púder.

Mostanában próbálgatom, hogy a szememet nem csak felül húzom ki, hanem alul is. Ha ez fehér szemceruza, akkor a vízvonal mehet végig, ha fekete vagy barna, akkor alsó pillasor töve, és csak félig. Az én szemem kicsi, ezért nyitni kell, nem szabad bekeretezni az egészet, mert optikailag összenyomja.

Másik mániám -főleg télen- a körömlakkok. Élek-halok ilyenkor a színekért. Szeretem a barnát, a pirosat, a zöldet, a pezsgő színt, a csillogót.
Most épp natúr, pici csillogással, mert a karácsonyi ünnep miatt a múlt hét a piros jegyében telt. Ide teszek majd egy képet.

Amúgy megint van egy csomó érdekes ruhám, majd megint rászokok a fényképezésre. 😉

Címkék:

Kondibérlet, meg a nagy igazság

2014 december 16. | Szerző:

Mondtam már? Van megint bérletem a konditerembe.
Nagyon kellett, mert az otthoni torna rendre elmaradt, a kinti futáshoz meg elég rossz környéken lakunk, hogy sötétben egyedül rohangáljak… Meg hideg is van.
Így most folyamatos izomlázam van, pedig nem hajtom magam szét. Csak -ugye- sok volt a kihagyás. De jaj, nagyon élvezem! 🙂

Pénteken este ketten vacsoráztunk Belamival, mert Édesszívem valami évadzáró összegyüvetelen’ volt, Kismacsó meg edzésen.
Csináltam forró mézes-citromos teát, hozzá virslit ettünk. Én megint a dijoni mustárral szenvedtem (csíííp!), Belami valami lidles mártást vett elő.
Közben beszélgettünk.
Rákérdeztem a félig ex barátnőre, aki közben -talán- teljesen ex lett. Belami meglepően nyugodtan beszélt róla, a kapcsolatukról. Végül volt egy mondata, amit nagyon eltettem magamnak: -Tudod, azért levontam a tanulságokat ebből az egészből.
-Éspedig?
-Azt, hogy a saját hangomtól halljam meg a másikét is. Mert én csak beszéltem, meg beszéltem ebben a kapcsolatban, szételemezgettem mindent, és őt meg sem hallottam. Észre kellett volna vennem a figyelmeztető jeleket, de én olykor semmit nem látok magamtól, teljesen betöltök mindent. Ez hiba.
Kikerekedett a szemem, mert rá annyira nem jellemző az önostorozás. Örültem neki, hogy kritikus magával szemben is, és meglátja a hibáit. Főleg, hogy ez rám is jellemző: csudára el tudok lenni foglalva önmagammal. Nagyon.
Szóval fordult a kocka: már én tanulok tőle. 😉

Címkék:

Nézettség

  • Blog nézettsége: 127347

Archívum

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!