2010.06.13.

2010 június 13. | Szerző: ETAMA |

 Jah, névnapom van! Teljesen kiment a fejemből, de most sem igazán érdekel. Nincs ünneplős hangulatom.

Már nem sírok sokat, de ez még rosszabb, mert bennem marad a bánat, megüli a gyomromat, az agyamat, az egész lényemet. Jó lenne kiöklendezni magamból, de nem megy.

Tegnap takarítottam, amíg dolgoztam nem gondolkodtam. Valahogy jobb volt. Aztán estére görcsölgetni kezdtem, ez eszembe juttatott mindent. Egyedül voltam a lakásban, mert a fiúk az apjuknál töltik a hétvégét, a férjemet meg elküldtem horgászni. Nem akart menni, de ezt már rég megtervezték a testvérével, azt szerettem volna, ha egy kicsit kikapcsol nélkülem. Nem féltem, mert tudtam, hogy nincs messze, ha baj van azonnal jön. Vettem be görcsoldót, elaludtam.

Már álmomban sem vagyok terhes. Álmomban elmeséltem valakinek az egészet, és örjöngve sírtam. Talán kezdem elfogadni az elfogadhatatlant. Sajnos nincs más választásom. Ez a legrosszabb az egészben: szerda óta nincs választási lehetőségem.

Most azon gondolkodom, hogy mikor menjek dolgozni. A munkám olyan, hogy lelkileg rendben kell lenni hozzá, mert segíteni nem lehet másképp. De elterelné a figyelmemet. Nem tudom. Félek, ha kikerülök az otthon védett közegéből, akkor megint rámtörnek az ellenőrizhetetlen sírásos rohamok.

A munkahelyemen a közvetlen két kollégám tud a dolgaimról, szerencsére más nem. Legalább ezen nem kell aggódnom.

Azt hiszem másik munkát kellene keresni. Úgy érzem soha nem tudok már megfelelő empátiával terhességmegszakítást intézni az ügyfeleknek, de nem kezelném jól az elhanyagolt gyerekek témakört sem. Akkor meg?! Mit akarok egy gyermekjóléti szolgálatnál?! Talán ez lesz az új cél. Nem ártana egy jobban fizető meló.

Egyetlen jót sikerült találni ebben az egész szörnyűségben. A férjemet. Az ő emberi nagyságát, a hozzáállását az egészhez. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Az első perctől szerelmes vagyok belé, de most ez az egész elmélyült oda, ahová valamilyen tragédia vihet csak el. Már nemcsak a jóban, a rosszban is együtt vagyunk. Mindörökké. Ámen.