2010.06.19.
2010 június 19. | Szerző: ETAMA |
Ha most beülnék a virtuális kávéházba, a következőket látnám.
Az egyik asztalnál Szami és Joyo beszélgetnének, talán szóba kerülne, hogy ki hogyan gondol a meg nem született gyermekére. Kicsit odaülnék hozzájuk, mindig könnyebb sorstárssal beszélni kényes témákról. Amúgy sincs jókedvük ma, ezt is kibeszélnénk. Szét vagytok csúszva? Szét vagyok csúszva. Abszolút Veletek vagyok.
A másik asztalnál Sicc és Gatita csicseregnek, voltam már az ő helyzetükben is. Akkor nehéz volt, most valahogy irígylem őket. 🙂 Ott is leragadnék.
Ááá, az ott a kismamik asztala! Sziasztok Aya, Bambi, Lustanyu és Ladmon! Úgy szeretnék veletek lenni, de ennél az asztalnál a legnehezebb most. Azért szeretlek titeket!
Közben befutott Pumicica is, Szami aztalához rombol, mesél, hadar. Munkából jött, de ezer a terve még mára. Vajon K kint várja? Pumicica van a legjobb hangulatban talán.
Nincs mindenki itt, de a java igen. Jól érzem, hogy van ma a levegőben valami? Valami, hogy még a tömés is fáj a fogamban, és az idő úgy csorog ki a markomból, hogy észre sem veszem.
Köszi a kávét, sajnos mennem kell! A konyhában még mosatlan vár, el kellene tenni magunkat holnapra, mert két évzáró is befigyel. Csáó!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Hiszem, hogy egyszer eljön az az idő is, mikor Te is oda tudsz ülni akár a mi virtuális asztalunkhoz is egy kávéra!!!
De édes vagy, hogy megemlékeztél rólam!
Remélem, hiszek benne, hogy hamarosan egy asztalnál, a kismamik asztalánál ülünk mindannyian. Oké, Szami nem, mert Ő még nem akarja….