2011.05.22.

2011 május 22. | Szerző: ETAMA |

Tegnapra kötelezően, mindenkinek pihenést írtam elő. Ez a hét olyan feszített tempójú volt mindannyiónknak, hogy muszáj volt.

Pénteken munkahelyi bográcsozás volt, az erővel kitöltött pálinkát a mosdóba öntöttem suttyomban, mert éreztem, hogy leamortizált szervezetem nem tudná kezelni. A kaja jó volt, de utána annyira álmos lettem, hogy a buszon be-bealudtam. A férjem kijött elém, de amikor mondta, hogy boltba is menni kell, majdnem sírtam, annyira szerettem volna már ágyba kerülni. Végül, amikor haza értünk ledőltem egy órácskára, de olyan áramszünettel az agyamban, hogy mikor este 7 körül megébredtem, azt sem tudtam reggel vagy este van, és egyáltalán milyen nap. Ettől függetlenül este tudtam aludni, de olyan rosszul, hogy szombat reggelre úgy keltem, mint akit agyonvertek az éjjel.

Szombat reggel megtanácskoztuk az ágyban, hogy kimegyünk a természetbe, és k.rvára semmit nem fogunk csinálni. Egy rosszul sikerült fodrászkodás után (Kismacsónak nem tetszett az új dizájnja) kimentünk az Arborétumba, és szívtuk magunkba az energiát. Persze a Férj és Kismacsó tollasozott, meg labdázott, de én a passzív pihenés híve vagyok, úgyhogy egy leterített pléden elfeküdtem Nagymacsóval, és lehunyt szemmel hallgattam a madarakat, vagy keskenyre nyitott szemréssel játszottam a fénnyel. Jó volt nagyon, abban mindannyian megállapodtunk, hogy ilyet gyakrabban kellene csinálni.

Férj marha jó képeket csinált a természetben, igazán van érzéke hozzá. Az egyik szitakötős képe olyan jól sikerült, hogy tegnap este a csodájára jártunk a gyerekekkel. A szitakötő olyan éles a képen, hogy a szárnya összes részlete látszik.

Ma nem lesz ilyen franya, mert takarítani, mosni, főzni kell, mert holnap indul a mókuskerék megint. 🙁

További kellemes hétvégét Mindenkinek!