2011.10.17.

2011 október 17. | Szerző: ETAMA |

Pénteken és szombaton is baráti kapcsolatokat ápoltam, úgyhogy ment a kávézgatás, pletyi itt és pletyi ott. Nagyon-nagyon élveztem. J

Folytatódik ez a nyugalmas széria az életemben, amit csöppet sem bánok, úgy tűnik az év vége megint ilyen. Tavaly is így volt, jó volt.

Ilyenkor kicsit lelassulnak a dolgok, többet van az ember bent, szorongatja a gőzölgő teáját, esetleg kávéját, beszélget, vagy magába mélyed. Pislog a teamécses, ontja jó illatát az illóolaj.

Nálam újult erővel tombol a szerelem, olyan, mintha megint beleszerettem volna a férjembe. Nem is tudom mivel kezdődött, talán volt egy mozdulat, egy kép, ami lehívta bennem a kezdeteket, és ettől teljesen beborított a rózsaszín köd. J Férj egy kicsit csodálkozott, majd belevackolódott a helyzetbe, és -azt hiszem- nagyon tetszik neki.

Fiúk. Kismacsó most nagyon nyugis, tényleg semmi baj nincs vele. Nagyfiam kész katasztrófa. Szerelmes a drágám, meg keresi a határait, úgyhogy próbára teszi a türelmünket. Vasárnap volt a soros elbeszélgetés, mert átlépegeti a demarkációs vonalakat szüntelen. Szerencsére csak ketten voltunk, mert Férj biztos eldobta volna az agyát, ha hallja a szövegét. Kb. két óra duma után elkezdtünk közelíteni egymás álláspontja felé, úgyhogy végül sikerült megegyezni, hogy hétköznap mi az elfogadható időpont a hazaérkezéshez, illetve a vizit befejezéséhez. Néha úgy szeretném megrázni, hogy térjen már észhez, de ez nem megoldás.

Kicsit most visszaüt a hatalmas demokrácia a nevelésemben, de nekem nem megy az autokratizmus, nem állna jól nekem. Aztán lehetséges, hogy túl jól sikerült az is, ahogy a gyerekek önbizalmát tápláltam, mert néha túl magabiztos mindkettő. Szerencsére nem egyszerre szoktak megvadulni, legalább ebben következetesek. J