Elég

2015 február 3. | Szerző: ETAMA |

Asszem’ az elmúlt héttel, meg a mostanival elérkeztem a munkám legeslegmélyebb pontjához.
Nem mondom, hogy innen nincs lejjebb, de olyan taszító és mocskos az egész, hogy írni sincs kedvem róla. Utálom, elegem van belőle. Én nem ezért tanultam, nem is értem mit keresek itt. Illetve tudom, hogy miért vagyok még itt, de lassan ennek is pont kerül a végére. Vagy így, vagy úgy.
Ember legyen a talpán, aki ezt ennyi pénzért, évekig csinálja. Ez már-már a hülyeséggel határos. Szóval úgy nézem, hogy teljesen elment az eszem (meg az elhivatott kollégáimnak is).

Amúgy nem vagyok ideges, inkább csak totálisan kiábrándult a szociális munkából, meg az egész fennálló rendszerből.
Ha netán valamelyik gyerekem kitalálná, hogy szociális munkás lesz (amúgy nem fogják), kategorikusan megtiltanám. Akkor inkább bármi. Elég egy eszetlen a családban.

Így el is határoztam, hogy beültetés után táppénz. De már lehet, hogy előtte is.
Nyugalmat akarok, akárhogy is alakul. Sőt! Senki nem fog öt centiről az arcomba ordibálni, és nem fogok harci kutyákat sem kerülgetni családlátogatáskor. És öt, meg kilenc éves, szexuálisan molesztált gyerekek felől sem szeretnék gondolkozni néhány hétig. Okés? Aki ez nem tudja megérteni, annak nem tudok mit mondani. Komolyan.