Tanulságos
2015 február 11. | Szerző: ETAMA
Ettől féltem. Hogy “elmennek nálam otthonról”. Pedig olyan szépen ment eddig minden.
Aztán hét elején elfogytak a külön-külön szedett vitaminjaim, így elkezdtem kutakodni az ügyben, és észre sem vettem, hogy kórosan rámásztam a témára. Mindezt úgy, hogy TUDOM NEM EZEN MÚLIK.
Szemléltetésként a tegnapi fészes beszélgetésem a férjemmel. Vicces, de egyben tragikus is. Próbálok nevetni magamon. Szegény férjem!
Én: -Szia! Léccike’ nézz már erre rá, mert ez a legjobb folsav, ezen már nem kell dolgozni a szervezetnek. Meg tudod nézni, hogy valahol természetgyógyászati boltban lehet e ezt kapni, vagy csak megrendelősen? Mennyi idő alatt lehet hozzájutni? Ez az: http://vitaminbolt.eu/termek/best_fully_active_folate_400mcg__90db_vcap.html
Én itt kérdeztem meg a gyógyszertárban, meg a természetgyógyászati boltban, de nem hallottak róla.
Ő: -itt van a weblap, meg kell rendelni. (Minek ezt bonyolítani?)
Én: -Oké, csak gyorsabb lenne megvenni a boltban. Ha lenne valahol… (Jóvanmá’ rajtam még látszik, hogy a hetvenes években születtem!)
Ő: -sztem gls 2 nap, vagy 1.
Én: -Akkor rendelj egyet, te is ezt fogod tolni!
Ő: -akkor 2-t rendelek.
Én: -Egy elég lesz kezdetnek.
Meg nem is tudom… (Figyelj, kezdődik a mélyrepülés!!!!) Az van, hogy ilyen aktív folát van a Fembion terhesvitaminban, de abban van jód. Az endo doki szerint ne egyek jódot.
Ő: -mert ebben nincs?
Én: -Csakhogy nem nagyon van olyan magzatvédő vitamin, amiben nincs jód. Mit csináljak?
Ő: -DE EBBEN VAN? (Kezd ideges lenni.)
Én: -Mert amúgy egyszerűbb lenne egyet enni, mint százfélét.
Ez csak folsav. Aktív. Mi legyen? (Toljuk rá a döntés felelősségét!)
Ő: -mi a kérdés? mondtam hogy vegyünk, csak azt nem tudom: 1-et vagy 2-t (Totális értetlenség a női logikához.)
Én: -A kérdés az, hogy rendeljünk ilyet, vagy Fembiont egyek inkább, ezt meg hagyjuk a p.csába?
Ő: -azt hittem már tutira akarod. én nem vagyok doktor András. (Most mit akarsz végül?!?!)
Én: -Én meg már össze vissza vagyok zavarodva, azt se tudom hová kapjak.
Ő: -azt írtad ez kell a szervezetednek, nem? (Próbáljuk lefordítani férfira.)
Én: -Mindenki mást mond, én meg nem tudom…
Ő: -akkor mi a kérdés?
Én: -Na akkor újra. (Én is próbálom lefordítani férfira.) Ez a rendelős CSAK folsav, ami aktív. A Fembion olyan terhes vitamin, amiben van ilyen aktív folsav (egyetlen), viszont van benne jód. (Meg minden más is, szóval komplex.)
Van aki azt mondja, hogy annyi jód kell.
NEM TUDOM! Inkább ne rendelj még semmit! Kitalálom.
Megbeszéljük. Most mennem kell értekezletre.
Ő: -ok… jujjuj! (Édes Jézus! Mit csináljak vele?!?!)
Később:
Ő: -Megrendeltem. (Megoldottam a problémád.)
Csevegés vége
Az lett, hogy Marcsy küld nekem olyan vitamint, amiben nincs jód. Ezt meg szedem mellé plusz folsavként. El van minden boronálva.
Csakhogy! Ez így nem fog menni. Hogy rátekeredek mindenre. Le kell lazulnom. Beszív, kifúj. Megint beszív, megint kifúj… 😉
Egészség vs. “szemetek”
2015 február 10. | Szerző: ETAMA
Tegnap óta megint próbálok visszaülni az egészséges életmód körhintájába, mert folyton elszalad velem a paci.
Sokat segít, hogy ismét van kondi bérletem, hisz egy kiadós edzés után háromszor is meggondolom, hogy mit és mennyit egyek, mert különben mit csesztem ott a rezet hiába. Nem?!
Amúgy nem nehéz ez, meg igazából annyira nem is szenvedés, mert szétosztva elég jól lehet gazdálkodni a napi szénhidráttal, kalóriával. Csak -ugye- könnyebb teljesen ötletszerűen táplálkozni, megenni azt, ami a kezem ügyébe kerül. Hiába no, ez is energiát kíván, meg odafigyelést.
Sajnos jó pár “szemét” kaja van, ami után olthatatlan vágyat érzek olykor.
Mondjuk a mekis krumpli, meg a sajtburger is ilyen. Persze light kólával, nem mintha számítana egy ilyen menüben. 🙁
Másik rossz becsípődésem gyerekkoromból jött, és azt hittem, hogy már levetkőztem.
Imádtam a vagdalthús konzervet. Sőt! Igazából egy ideig nem is voltam hajlandó mást enni, mint azt a piros-fehér dobozos, nagykőrösi sonkás vagdalthúst.
Iszonyat sovány és rossz étvágyú kislány voltam, úgyhogy örültek, hogy egyáltalán ettem valamit.
Drága jó anyai nagyszüleimnek hatalmas falusi gazdaságuk volt tehenekkel, csirkékkel, lovakkal, disznókkal. Tejet konkrétan nagyüzemben nyomták, voltak rendes fejőgépek.
Ott volt hát a rengeteg tej, hús, de szegény-szegény nagyanyám ment a boltba nagykőrösi vagdalthúsért, és felvásárolta a készletet, hogy éhen ne haljak, ha ott vagyok.
Hányszor próbált rávenni, hogy egyek rendes kaját, de mindig az lett a vége, hogy én kint szeretnék enni a teraszon, ott meg Betti, a hatalmas németjuhász kutya járt jól. Imádott a közelembe lenni. 😉
Szóval szerettem a vagdalthúst, de aztán később már nem, mert nagyon rossz lett az ízük, meg azért változott az ízlésem -szerencsére- és elkezdtem rendesen enni. (Na, ez látszik is.)
Erre a múlt héten a férjem hozott valamilyen lidles uzsonnahúst vagy mit, aminek pont olyan íze van, mint gyerekkoromban a sonkásnak. Jajjj nekem!
Vasárnap kivittük Belamit a vonathoz, utána beugrottunk a Lidlbe. Vettünk ez-azt, majd a konzervekhez értünk. A férjem nyúlt az uzsonnahús után, mire én: -Az szemét.
A férjem kérdőn rám nézett, és a keze megállt a dobozzal félúton. Erre megint én: -Csak egyet veszel? 🙂 🙂 🙂
40!!!
2015 február 8. | Szerző: ETAMA
A tegnapi napból kifacsartunk minden lehetőséget, az utolsó cseppig.
A férjem február 7-én töltötte a negyvenet.
Már novemberben megfogalmazódott bennem, hogy én bizony meglepetés szülinapot csinálok neki. Végül nem siettem el a szervezkedést (január közepe tája), de mentségemre legyen, hogy nagyapám hosszú haldoklása, majd halála behatárolta a lehetőségeket.
Azt az első perctől tudtam, hogy cinkosommá kell tenni Anyut, mert szükségem van a segítségére, hogy minél észrevétlenebb tudjak maradni az ügyben.
Első körben összeállítottam a listát, hogy kiknek kell feltétlenül ott lenni, majd elkezdtem fészes üzeneteket írni, telefonálgatni. Lassan összeállt a vendégsereg.
Utána időpontokat egyeztettem, haditervet csináltam. Ki vesz fel kit autóval, hová dugják a járműveket, hogy nehogy ezen bukjunk le.
A party kellékeit több ütemben szállítottam a tett színhelyére, de még unokatesó is be volt vonva, mert csütörtökön a szemöldökét csináltam (fantasztikusat alkottam, komolyan), úgyhogy az ajtóban a kezébe nyomtam a tűzijátékot, gyertyákat, hogy ezt még vigye el Anyuékhoz.
Megbeszéltem Anyuval a menüt, adtam pénzt hozzá, átrágtuk magunkat a torta ügyön.
Nagyon izgultam.
Láttam Édesszívemen, hogy nem sejt semmit, sőt ebben biztos voltam, mert be-bekevert nekem. Például pénteken azt mondja a telefonba: -Nem kellene mégis egy ebédet csinálni a családnak? Mégis negyven leszek.
Mire az én fejemben ez játszódott :-Na még csak az kéne cseszed, hát össze ne barmolj nekem itt mindent az uccsó percben!
De persze csak ez hagyta el a számat az pszichiátriai ápolók nyugalmával:-Az nem fog menni, mert már elígérkeztem Anyuékhoz ebédre, de utána elmegyünk anyukádhoz is. Jó?
-Jó -mondta minden meggyőződés nélkül, de nem ellenkezett, mert már hétfőn lenyomtam a torkán, hogy a szombatot lestoppolta az anyám.
Azon mondjuk összefacsarodott a szívem, hogy bánatosan mondta: a tesójáék sem jönnek haza szombaton. Ez is a terv része volt, hát megkeményítettem a szívemet: kibír még egy kicsit, utána majd lesz nagy öröm.
Szombaton úgy volt, hogy mi kb. délre érünk ki, a vendégek meg 11.30 körül, hogy legyen idejük eldugni az autót, bevonulniuk, etc..
A telefonom le volt némítva, de folyamatosan figyeltem, ha valakinek valamilyen nyűgje van, vissza tudjam hívni.
Anyu 11.15 körül telefonált, hogy tartsam még fel Édesszívemet, mert még nincsen minden kész. Ok. Kitaláltam, hogy ebéd előtt menjünk el edényt nézni a Metróba, erre a férjem mondta, hogy akkor vegyük meg a kondi bérletemet is, ha már úgyis annyira ráérünk.
Végül csak a bérletet vettük meg, mert rápillantottam a telefonra, és láttam, hogy az egyik vendég jelezte: mehetünk, minden kész. Erre látványosan rátelefonáltam Anyura, hogy hogy áll az ebéddel, mert mi még akkor csavargunk, de az volt a mese, hogy menjünk, mert már meg is terített a chilis babhoz (Édesszívem annyira nem szereti, ezt még muszáj volt elsütni 😉 ).
Mikor megérkeztünk, én rohantam elől, hogy pisilnem kell, és ez csöppet sem volt feltűnő, mert mindig ezt csinálom, de Belami és Kismacsó is igyekeztek befelé, hogy be tudjunk állni az ünneplők közé.
Édesszívem -szokás szerint- simogatta a kutyát, lassan ért be a házba, úgyhogy volt időm még a telefonomon a kamerát is bekapcsolni, de az izgatottságtól remegett a kezem.
Egy pisszenés sem volt, mind a 16 ember lélegzetvisszafojtva az ajtóra szegezte a tekintetét, hogy mikor végre belép, egyszerre ordítsuk teli torokból: MEGLEPETÉS!!!
És sikerült! A férjem zavarodottan állt az ajtóban, nem is tudta mit csináljon, de látszott rajta, hogy nagyon boldog. Ezért a pillanatért volt érdemes igazán, nagyon jó érzés volt nekem is, és szerintem mindenkinek, aki ott volt.
Elénekeltük neki a “Boldog szülinapot”, utána koccintottunk pezsgővel.
Remek, finom ebédet tálalt Anyu: hideg sülteket, salátákat, de volt túrós tészta (férjem legesleg kedvence), meg kakas pörkölt.
Na meg a torta. Lényeges volt, hogy negyven gyertyával legyen, mert az úgy buli. Hát nem volt egyszerű annyi gyertyát meggyújtani, hogy az eleje el ne égjen, mire a végére érünk. Így hárman csináltuk egyszerre, és bevinni is sikerült úgy, hogy mind égett. A tűzijátékot bent gyújtottuk meg.
És ezzel még nem volt vége.
Este Vad Fruttik koncertre mentünk, és csoda jó volt. Tomboltunk egy hatalmasat. Korunkhoz nem méltóan?! 😉
Pontban éjfélkor pedig még vettünk egy sajtburger menüt nekem, meg egy dupla sajtburgert Édesszívemnek. Mert ha lúd, hát legyen kövér! (Meg hétfőtől úgyis járok megint a kondiba. 😉 )
Csudi jó nap volt a tegnapi. 🙂
Kollégiumi design
2015 február 5. | Szerző: ETAMA
Vasárnap este.
Belami csomagol, szedi ki a ruhákat a szekrényből. Bemegyek, látom, hogy legalább négy darab ing csomóban fekszik a bőröndje mellett. Rábökök, majd megkérdem: -Ez mi? Tiszta vagy szennyes?
Mire Belami: -Azok tiszta ingek, most vettem ki őket a szekrényből.
-De miért vannak idehányva? Így akarod a táskába tenni? Úgy fog kinézni, mintha a kutya szájából rángatták volna ki.
Belami csodálkozva rám néz, majd kinyilatkoztat: -Te nem tudod? A kollégiumba mindenki gyűrött cuccokban jár. Még kilógnék a sorból.
Nah persze! Természetesen azért is összehajtogatom őket, nem azért küszködtem a vasalásukkal.
Amúgy is utálok vasalni… De így… minek is vasalnék? Hát nem? 😉
Helytelen
2015 február 4. | Szerző: ETAMA
Kismacsó vacsorája tegnap így nézett ki (a sorrend is ez volt):
Egy nagy, csokis tetejű kakaós csiga, 3 dl kakaóval leöblítve. (Nekem csak a csiga látványától kevesebb lett az elfogyasztható szénhidrát mennyiségem.)
Három vajas kifli, de nem a kicsi fajtából. Hozzá kettő főtt tojás, a szalámit, felvágottat visszautasította.
Tea, cseresznye befőtt.
Akárhogy is nézem, ez elég sok szénhidrát, és kevés fehérje. Jobban oda kell figyelnem a gyerek táplálkozására (is)…. És el kell felejteni a félegyházi kiflit. Legalábbis nekem. 🙁 (Kismacsó kamasz, száznyolcvanvalahány centi magas 14 évesen!, heti három edzése van, úszása, torna órája, meccse. Szóval neki mehet több szénhidrát, de fehérje még kell.)
Elég
2015 február 3. | Szerző: ETAMA
Asszem’ az elmúlt héttel, meg a mostanival elérkeztem a munkám legeslegmélyebb pontjához.
Nem mondom, hogy innen nincs lejjebb, de olyan taszító és mocskos az egész, hogy írni sincs kedvem róla. Utálom, elegem van belőle. Én nem ezért tanultam, nem is értem mit keresek itt. Illetve tudom, hogy miért vagyok még itt, de lassan ennek is pont kerül a végére. Vagy így, vagy úgy.
Ember legyen a talpán, aki ezt ennyi pénzért, évekig csinálja. Ez már-már a hülyeséggel határos. Szóval úgy nézem, hogy teljesen elment az eszem (meg az elhivatott kollégáimnak is).
Amúgy nem vagyok ideges, inkább csak totálisan kiábrándult a szociális munkából, meg az egész fennálló rendszerből.
Ha netán valamelyik gyerekem kitalálná, hogy szociális munkás lesz (amúgy nem fogják), kategorikusan megtiltanám. Akkor inkább bármi. Elég egy eszetlen a családban.
Így el is határoztam, hogy beültetés után táppénz. De már lehet, hogy előtte is.
Nyugalmat akarok, akárhogy is alakul. Sőt! Senki nem fog öt centiről az arcomba ordibálni, és nem fogok harci kutyákat sem kerülgetni családlátogatáskor. És öt, meg kilenc éves, szexuálisan molesztált gyerekek felől sem szeretnék gondolkozni néhány hétig. Okés? Aki ez nem tudja megérteni, annak nem tudok mit mondani. Komolyan.
Holdkő
2015 február 2. | Szerző: ETAMA
Kaptam egy nyakláncot holdkőből. (Megjegyzem, ez teljesen független a gyerekgyártás előtti őrületeimtől. 😉 )
A férjem öccsének a párja erősen foglalkozik pránanadival (asszem’ azzal), sokat szokott mesélni elvonulásos tanfolyamokról, meg fokozatokról. Engem minden érdekel, de megmondom őszintén, csak mérsékelten hiszek benne.
Aztán láttam, hogy először az ő nyakában, majd később Édesszívem öccséében feltűnik egy ilyen hosszú nyaklánc, amit én a tibeti szerzetesekhez kötöttem eddig. Persze megkérdeztem, hogy mi az, mert esztétikailag is élmény volt, nagyon szeretem az ilyesmit. Mondta, hogy ezek gyógyító kövek. Neki zöld van, a párjának barnás-narancssárgás, az talán tigrisszem.
Egyből ráizgultam a dologra, mert mindig is szerettem a köveket, főleg az opált és a holdkövet. Utána is néztem, és láss csodát, mindkettő az “én kövem” a horoszkópom szerint.
Aztán a hatásukra kerestem rá, és az is nagyon passzolt ahhoz, ami nekem kell. Szóval viszonylag gyorsan tudtam, hogy én milyet akarok.
Azt mondják, hogy az az igazi, ha te magad választod ki, amit viselni fogsz, de ez most nem így történt, kaptam az ékszert. Első látásra szerettem, és csöppet sem érdekel, ha semmilyen hatása nincs, akkor is tetszik.
Majd otthon lefényképezem, de valami ilyesmi:
A hatásairól meg ilyeneket írnak:
Lelki gyógyhatása:
A holdkő nyugtató hatású, legyen szó akár racionális, vagy irracionális félelmekről, ez kő nagymértékben segít leküzdeni azokat.
Erősíti romantikus oldalunkat. A holdkő segítségével szabadjára engedhetjük fantáziánkat és vágyainkat. Segítségével visszaszerezhetjük partnerünkkel az újdonság élményét és az elvesztett romantika új erőre kaphat. A holdkő jelentése: szenvedélyes szerelem, amely a Holdra repít.
Sokan panaszkodnak újhold idején alvási problémákra, ilyenkor nem árt holdkövet magunknál tartani.
Az éjszaka a Hold és a tudattalan időszaka, ilyenkor a holdkő segíthet tudattalanunk üzeneteit felismerni és értelmezi. Emlékeztet álmunkra és fényt derít érzelmi konfliktusainkra, feldolgozatlan problémáinkra.
Nem csak belső fejlődésünket segíti, hanem erősíti intuíciónkat is. Segítségével feléledhetnek mediális képességeink, ha elég nyitottak vagyunk, eljuthatunk akár a tisztánlátásig is.
Testi gyógyhatás:
A hormonháztartással közvetve, vagy közvetlenül összefüggő problémák mindegyike orvosolható a holdkő segítségével: kiegyenlíti a hormonháztartást, serkenti a petefészek működését, növeli a termékenységet.
Egyaránt kezelhetők vele a menstruációs zavarok és klimaxos problémák.
Hatással van a csontozatra, megelőzi a csontritkulást.
Hormonális eredetű hajhullás elleni is használhatjuk.
Javítja a nyirokkeringést, ezért vizenyő és végtagdagadás esetén is javasolt használata.
Hozzárendelt mágikus hatás:
A női ciklus a holdperiódusokhoz igazítható vele, tehát rendszeressé tehető. A régi időkben az utazók szerencseköve volt.
Csillagjegyei: Rák, Bak, Halak
Karbantartás:
A kristálygyógyászatban nagy szerep jut az ásványok tisztításának, mivel enélkül energetikailag hatástalanok lesznek. Ezért a köveket rendszeresen, havonta kb. egyszer tisztítani kell, amely a következő lépésekből áll.
Tisztítás: szobahőmérsékletű, folyó csapvíz alá kell tenni kb. fél órára.
Ürítés: a kövek míg Önökhöz eljutnak számos információt magukba gyűjtenek, amelyeket el kell távolítani. Ez történhet sókristályra helyezéssel úgy, hogy egy kisméretű tálkába tesszük a követ, amelyet egy nagyobb méretű sóval (tiszta nem jódozott) teli tálba teszünk (soha nem közvetlenül a sóra). Üríthetjük kövünket már kövekkel együtt, pl. ametiszt drúzán, vagy hematit mellé helyezve. Mindkét folyamat ne tartson tovább fél napnál! A legegyszerűbb módszer szerint tegyük kövünket földbe, akár egy virágcserépbe, ha azt a kő formája (pl. marokkő) megengedi.
Feltöltés: a kiürített kristályokat fel kell tölteni, amely a holdkő esetében csak holdfény segítségével javasolt, a napfény túl erős sugárzása nem alkalmas erre. Hatékonyabb lesz feltöltésünk, ha hegyikristályt teszünk kövünk mellé.
(Forrás: http://www.indigokovek.hu/index.php?route=information/information&information_id=34)
Na, a karbantartásból annyit megvalósítottam magamtól is, hogy folyó víz alatt lemostam, de nem fél óráig, kizárt dolog, hogy annyi ideig folyassam a vizet. Így is rengeteg vizet pacskolunk el.
És arra is magamtól gondoltam, hogy ki kellene rakni a holdfényre majd.
Azért látni kellett volna Belami arcát leendő orvosként, mikor mindezt előadtam neki. 😉 (hihi)
Csinálja, akinek két anyja van!
2015 február 1. | Szerző: ETAMA
Tegnap elég sokszor eszembe jutott ez a mondat májméregtelenítés közben.
Én nem szeretem/tudom gyötörni magam, és nem is nagyon hiszek abban, hogy az jó lehet, ami rossz. Ez most így elég bután hangzik, de értitek.
Ám ez a kivétel, és pont azért rossz, mert rövid és drasztikus.
És megint megcsináltam! Úgy kétévente tudom magam rávenni, de egy kib.szott hősnek érzem magam utána. 😉
Most a menetét nem taglalnám, mert lentebb hivatkoztam egy régebbi bejegyzésre, abban benne van. Inkább csak fényezném magam, hogy mit kibírtam.
Szóval tegnap reggel no tejeskávé, és egész nap nem volt kávé. Ettől aztán jól meg is fájdult a fejem, és még gyógyszert sem ehettem, mert milyen méregtelenítés az, amiben gyógyszerrel tömöm magam (jó, a fogamzásgátlót, meg a Letroxot bevettem).
A vízben főtt zabpehely gyümölccsel annyira nem is volt sz.r, lehet máskor is ráfanyalodok.
Ebédre meg vízben főtt répa és krumpli… Amúgy szeretem, de a család ette mellettem a levest, a rántott húst, a chilis babot.
Délután kettőtől már semmi, de tényleg semmi, még víz sem. Csak a keserűsós vizek a megfelelő időben. Brrrr! Ez már a nehéz rész.
A legnehezebbnek az olívaolajos, grapefruitos lötyi utáni mozdulatlan fekvést, majd elalvást tartom, de most meglepően könnyen elaludtam, és kis ébredésekkel aludtam is reggelig.
Ma reggel már minden bajom volt a keserűsós vízzel, majdnem behánytam tőle.
Aztán 6 után elkezdődött a hasmenés, és le is zajlott kb. 10 órára, mikor először lehetett enni. Én inkább teázgattam, és nemrég ettem levest, meg egy vajas kiflit. Annyira jó volt már.
Ma még (mindjárt) lesz egy tejeskávém, mert minden sejtem azért epedez.
És hogy mire ez az egész?
Nemsokára le lesz terhelve a májam a szintetikus hormonokkal, és hamarabb helyre kerül minden egy tiszta májjal, mint egy eleve leterhelttel. Legalábbis logikusan így gondolom.
Mint amikor egy tiszta lakásba sáros lábbal megyünk, és elég gyorsan feltörölni utána, nem pedig egy totál káoszba ugyanez, ahol már azt sem tudja az ember, hogy hol is kezdjen hozzá.
Bónusz!
A férjem vett nekem 3×40 perces sómasszást, így kívülről is le leszek pucolva, nemcsak belülről.
Hát nem fantasztikus? 🙂
Találkozásunk 8. évfordulójára
2015 február 1. | Szerző: ETAMA
Megint csak magamat idézem az évfordulónkon, de nincs mit hozzátenni. 😉
“2007 januárjában azzal voltam elfoglalva, hogy szabaddá tegyem a szívemet. Az ösztönöm vezérelt, amidőn megírtam a listát a nagy Ő legfontosabb tulajdonságairól, de még előtte papírra írtam azok neveit, akiktől szabadulni óhajtottam, majd elégettem a listát. Jó volt, megnyugodtam.
Az eszembe sem jutott, hogy néhány héttel azelőtt regisztráltam az nlcafe társkeresőjére, mert igazából csak nézelődtem egyet, többet nem jártam arra.
Ám egy napon… értesítés érkezett, hogy levelem van azon az oldalon. Egy rövidke érdeklődés volt csupán, hogy aktuális e még a társkeresés. Először a levél írójának adatlapját néztem meg, aztán meg a magamét, mert nem értettem, hogy mi kelthette fel az érdeklődését, hiszen csak a becenevem, a korom, és a városom volt megadva, semmi más. Róla volt kép is, és kicsivel több információ. Első ránézésre szimpatikus volt, de nem az a típus, akivel nekem dolgom volt valaha is.
-Jobb is -gondoltam, hiszen nem volt nagy szerencsém addig a választásaimmal. Írtam neki, aztán kíváncsian vártam. A válasz gyorsan érkezett, és nagy levelezésbe bonyolódtunk. Január második felében jártunk.
Küldtem magamról képet, nagyon tetszett neki. Aztán leírtam a telefonszámomat, mire ő megadta a magáét.
Kezdtem türelmetlen lenni, mert azt gondoltam, hogy találkozni kellene, úgyis az dönt el mindent. Amit leírt magáról, meg ahogyan leírta az nagyon tetszett, de féltem, hogy nem lesz meg a kémia, és akkor lőttek az egésznek. Jártam én már úgy, hogy „nemtudomhány” diplomás, okos, ápolt, szórakoztató férfi udvarolt, de amikor hozzám ért, úgy éreztem sikítani tudnék. Nem ment, hiába akarta az eszem, a testem nem viselte a közelségét. Attól féltem, hogy megint így járok.
2007.01.31-én úgy döntöttem, hogy a tettek mezejére lépek. Bevonultam a munkahelyemen egy csöndes sarokba, és felhívtam. Amikor beleszólt a telefonba, szétolvadtam, mint hó a napon. Nagggyon tetszett a hangja.
Levélben már elkezdtük egyeztetni a találkozás időpontját, de én azt akartam, hogy még aznap fussunk össze. Tudtam, hogy kosármeccsre készül a munkatársával, de arra gondoltam, hogy előtte pont beleférnénk egymás idejébe egy fél órácskára. Na ezt adtam neki elő iziben. Nem tiltakozott, megbeszéltük, hogy a buszpályaudvaron találkozunk 16.35-kor, mivel oda és akkor fut be a buszom munka után. Mondtam neki, hogy piros sapkában leszek, de megnyugtatott, hogy meg fog ismerni.
A buszon elmélyülten rágtam a bőrt a körmöm körül -ezt csak akkor szoktam, ha nagyon ideges vagyok, vagy erősen gondolkozom-, és az járt a fejemben, hogy de kár lesz, ha véget ér ez az egész kettőnk között, csak azért, mert nem tetszünk egymásnak.
Minden út véget ér egyszer, úgyhogy ez esetben is kivettem végre a számból az ujjamat, és fejemre húztam azt a bizonyos piros sapit.
Olyan hirtelen termett előttem, hogy megijedni sem volt időm. Nem volt olyan magas, mint amire a kép alapján gondoltam, de azért én néztem fel rá. Egyikőnk sem érezte ildomosnak, hogy nyíltan felmérje a másikat, úgyhogy gyorsan megbeszéltük, hogy a szemben lévő Shell kút kávézójába ülünk be.
Én ásványvizet kértem, ő Cappyt, aztán beszélgetni kezdtünk. A tér és idő megszűnt, igazából az a csúnya közhely jut most eszembe, hogy úgy társalogtunk, mintha ezer éve ismernénk egymást.
Zavaromban gyorsan megittam a fél liter vizet, úgyhogy el kellett mennem a mosdóba. Annyira bambultam visszafelé a majdani férjemre, hogy a falon át akartam bemenni a vécére. Nyakig vörösödve, vihogva céloztam be újra az ajtót.
Én tényleg csak fél órát akartam elsőre, ezért nem szóltam otthon, hogy később megyek. A lenémított telefonomon gyülekeztek a nem fogadott hívások, halálra idegesítette magát a családom.
Úgy emlékszem fél nyolc körül néztünk először az órára, majd én a telefonomra, aztán ijedten rándultam össze. Megnyugtatott, hogy autóval van és hazavisz, ne aggódjak, tíz percen belül otthon vagyok.
Így történt az a bizonyos nap, és azóta minden évben, ezen a napon beülünk a Shell kávézójába, és beszélgetünk az elmúlt évről, évekről. Ja, és legalább egyszer elmegyek a mosdóba, és eljátszom, hogy nem találom az ajtót. Csak, hogy minden kerek legyen. :-)” by ETAMA 2011. 01.31.
Sajnos már megszűnt az a bizonyos kávézó, úgyhogy idén “csak” itthon emlegettük életünk egyik legfontosabb napját.
Sok-sok ilyet kívánok még magunknak! 🙂
Pillangós
2015 február 15. | Szerző: ETAMA
Nem vagyok most túl közlékeny.
De -fene a jó dolgomat- hol edzésen vagyok, hol masszázson, hol meg átcsavargok egy egész napot (tegnap) Édesszívemmel.
Imádom ezt a napfényes, szép időt! Még takarítani is jobb volt ma. 😉
Legújabb kreációm:
A fekete kötött sapka, meg a pillangós bross is megvan már vagy ezer éve, de csak most házasítottam őket össze. Igazán jól állnak így egymásnak…, meg nekem is. 😉
Oldal ajánlása emailben
X