2010.06.11.

2010 június 11. | Szerző: ETAMA |

Kicsi “A” nincs már velünk. A fájdalom leírhatatlan, kimondhatatlan.

Nem jöttem, mert szerdán kiderült, hogy nem dobog már a kicsi szíve, aztán orvost kellett keresni a terhesség műszeres befejezéséhez.

Túl vagyok rajta fizikailag, de lelkileg nem tudom valaha túl tudom e tenni magam ezen az egészen.

Ne haragudjatok, de nem tudok most írni sem, gondolkodni sem.

Köszönök nektek mindent, az erőt, amit küldtetek, sajnos a sors másképp döntött!

Annyit mondhatok neked sors -azért kicsi betűvel, mert nem tisztellek most-, hogy ez csúnya munka volt, tele vagyok dühvel, szomorúsággal és értetlenséggel. Ennek az egésznek semmi értelme nem volt, és nem is fog értelmet nyerni SOHA.