2010.06.11.

2010 június 11. | Szerző:

Kicsi “A” nincs már velünk. A fájdalom leírhatatlan, kimondhatatlan.


Nem jöttem, mert szerdán kiderült, hogy nem dobog már a kicsi szíve, aztán orvost kellett keresni a terhesség műszeres befejezéséhez.


Túl vagyok rajta fizikailag, de lelkileg nem tudom valaha túl tudom e tenni magam ezen az egészen.


Ne haragudjatok, de nem tudok most írni sem, gondolkodni sem.


Köszönök nektek mindent, az erőt, amit küldtetek, sajnos a sors másképp döntött!


Annyit mondhatok neked sors -azért kicsi betűvel, mert nem tisztellek most-, hogy ez csúnya munka volt, tele vagyok dühvel, szomorúsággal és értetlenséggel. Ennek az egésznek semmi értelme nem volt, és nem is fog értelmet nyerni SOHA.  

Címkék:

Nézettség

  • Blog nézettsége: 127347

Archívum

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!