Nem jöttem, mert szerdán kiderült, hogy nem dobog már a kicsi szíve, aztán orvost kellett keresni a terhesség műszeres befejezéséhez.
Túl vagyok rajta fizikailag, de lelkileg nem tudom valaha túl tudom e tenni magam ezen az egészen.
Ne haragudjatok, de nem tudok most írni sem, gondolkodni sem.
Köszönök nektek mindent, az erőt, amit küldtetek, sajnos a sors másképp döntött!
Annyit mondhatok neked sors -azért kicsi betűvel, mert nem tisztellek most-, hogy ez csúnya munka volt, tele vagyok dühvel, szomorúsággal és értetlenséggel. Ennek az egésznek semmi értelme nem volt, és nem is fog értelmet nyerni SOHA.