2010.08.03.
2010 augusztus 3. | Szerző: ETAMA |
Otthon most a Grace klinikára vagyunk rákattanva, szerencsére a férjem is kultiválja. A legelejéről kezdtük nézni, mert én soha nem láttam egy részét sem. Esténként a tévé elé húzom a szobabicajt, és másfél rész alatt letekerek egy órát. A maradék 20 perc a csalánteáé, esetleg egy kis hasizomé. (Hátha a Grace klinikának fogom köszönni a formás hátsót. J)
Na, ebben volt tegnap egy nő, akinek valamilyen rendellenesség miatt folyamatosan magasan volt a szterotonin szintje, amitől mindig fel volt dobva. Először azt hitték, hogy kábítózik, annyira happy volt. Mondom a férjemnek, hogy ez mennyire jó lehet, de szerinte inkább fárasztó.
Talán igaza van, mert ha mindig fent van az ember, akkor nem tud letekinteni, de fel sem, mert nincs feljebb. Akkor mi viszi tovább? Tudja e értékelni a fentet? Szóval megint arra jutottam, hogy jól van összerakva az ember úgy, ahogy van. Mindannyian egy-egy csodák vagyunk a magunk megismételhetetlenségében. (Na, ezt azért nem mindig hiszem el egy-egy ügyfelem kapcsán, de hát van mit fejlődnöm még nekem is. J)
Jók a blogképek? A férjem csinálta. Csak úgy mondom.J
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nagyon klasszak a képek! Ügyes a férjed!
Megmondom neki, had örüljön. 🙂
Férj király, de én eddig nem raktam össze, hogy te vagy… 🙂
Szerintem klafa lehet mindig fent lenni, kicsit mintha szefós volnál, nem? Bár a társadalmat nem tartanánk össze, ha mindenki így élne, de te magad jól ellennél.
Na igen, a filmbéli nő is mindenkinek az agyára ment, de őt ez nem zavarta, totál jól elvolt magával. Szinte sajnáltam, hogy a műtét után normálisnak kell lennie. (A férje viszont örült neki.)
Én vala a képeken, de nem baj, ha nem nagyon felismerhetően, mert azért az túlzás lenne. 🙂
Nekem ez a kalapos kép nagyon bejön!
Köszi Aya! 🙂