2010.08.03.

2010 augusztus 3. | Szerző:

  Otthon most a Grace klinikára vagyunk rákattanva, szerencsére a férjem is kultiválja. A legelejéről kezdtük nézni, mert én soha nem láttam egy részét sem. Esténként a tévé elé húzom a szobabicajt, és másfél rész alatt letekerek egy órát. A maradék 20 perc a csalánteáé, esetleg egy kis hasizomé. (Hátha a Grace klinikának fogom köszönni a formás hátsót. J)


Na, ebben volt tegnap egy nő, akinek valamilyen rendellenesség miatt folyamatosan magasan volt a szterotonin szintje, amitől mindig fel volt dobva. Először azt hitték, hogy kábítózik, annyira happy volt. Mondom a férjemnek, hogy ez mennyire jó lehet, de szerinte inkább fárasztó.


Talán igaza van, mert ha mindig fent van az ember, akkor nem tud letekinteni, de fel sem, mert nincs feljebb. Akkor mi viszi tovább? Tudja e értékelni a fentet? Szóval megint arra jutottam, hogy jól van összerakva az ember úgy, ahogy van. Mindannyian egy-egy csodák vagyunk a magunk megismételhetetlenségében. (Na, ezt azért nem mindig hiszem el egy-egy ügyfelem kapcsán, de hát van mit fejlődnöm még nekem is. J)


Jók a blogképek? A férjem csinálta. Csak úgy mondom.J 


Címkék:

Nézettség

  • Blog nézettsége: 127347

Archívum

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!